Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
              
          Á-NÉR 2011 élőhelytípus
              
          Készítő neve
              
          Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
              Kerecsendi-erdő
          Felvétel készítésének ideje
              2006.05.21.
          Rövid leírás
              Zárt elegyes lösztölgyes és nyiladék melletti szegélye.
          Szerkezeti jellemzők
              Az erdő korábban rövid vágásfordulóval (30 év) sarjaztatott fácános kert volt, nagyobb, kaszált tisztásokkal. Később hosszabb vágásfordulósra tértek át, a tisztások nagyrészt eltűntek. Egykorú (kb. 65 év), de nem teljesen homogén faállomány-szerkezetű erdő. A ligetes (tölgyek alkotta) felső lombszint alatt kevés második lombszintet (juharok) és sűrű magas cserjeszintet találni, az erdőbelső kevés kivételtől eltekintve zárt, árnyas, fényben csak kevés kis lékben és a szegélyben gazdag.
          Összetétel
              Csertölgy (Quercus cerris) uralta rész, a molyhos tölgy (Q. pubescens) szórványos, egyéb fafajból (kocsánytalan tölgy – Q. petraea, tatár és mezei juhar – Acer tataricum, A. campestre) csak néhány egyed található. A sűrű cserjeszint tömeges faja a tatár- él a mezei juhar, az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a vörösgyűrű som (Cornus sanguinea). A cserjeszint fajokban i gazdag: cseregalagonya (C. laevigata), csíkos és bibircses kecskerágó (Euonymus europaeus, E. verrucosus), kökény (Prunus spinosa), mezei szil (Ulmus minor), vadrózsa (Rosa canina), vadkörte (Pyrus pyraster). Az erdő belsejében a gyepszint fajszegény, az uralkodó széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium) és erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum) mellett általános erdei fajok jellemzik, a száraz tölgyesekre jellemző fajok innen gyakorlatilag hiányoznak (kivéve: pázsitos nőszirom – Iris graminea, bársonyos tüdőfű – Pulmonaria mollis, feketedő lednek – Lathyrus niger). Ugyanakkor általános jelenség az egész Kerecsendi-erdőben, hogy a szegélyben nagyobb számban jelennek meg száraz tölgyesekre, sőt gyepekre jellemző fajok (amelyek nagyobb része az erdő belsejéből az egész erdőtömb területén hiányzik), pl. fűzlevelú peremizs (Inula salicina), bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria), szarvaskocsord (Peucedanum cervaria), legyezőfű (Filipendula vulgaris), fehér pimpó (Potentilla alba), pirosló gólyaorr (Geranium sanguineum), bakfű (Betonica officinalis), stb.
          Természetesség
              4
          Veszélyeztető tényezők
              Elszigeteltsége miatt az erdő egésze sérülékenynek tekinthető.
          Használat
              Gyakorlatilag nincs (a tölgyes részeken a tölgyek felújulása érdekében kisebb bontások történtek).