BM_L5_ohat097

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus: 
Á-NÉR 2011 élőhelytípus: 
Natura2000 kód, név: 
91I0* Euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek
Készítő neve: 
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj: 
Hortobágy
Felvétel helye, 2. községhatár: 
Ohat község határa
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév: 
Ohati-erdő
Rövid leírás: 
Záródott sziki tölgyes (Galatello-Quercetum roboris) erdőállomány, nagyobb, időszakosan vízállásos tisztásokkal, melyeken főként mocsári, réti növényzetet találunk. Az idős tölgyek nyílt állásban fejlődött, terebélyes lombkoronákkal rendelkeznek. Az erdő szegélyei különösen fajgazdagok.
Termőhely: 
Az egykori tiszai árvizek az erdőt elérhették. Ma mentett ártéren fekszik, távol a folyótól. Talaja mélyben sós, alapkőzete lösz. Felszínét az egykori folyóvízi tevékenység által kialakított övzátonyok és mélyedéseik teszik változatossá. Tengerszint feletti magassága 89-91 m. Klímája meleg, száraz, forró nyarakkal. Az évi csapadék 600 mm körüli.
Szerkezeti jellemzők: 
Betöltődő legelőerdő, melyet a szabad állásban felnőtt idős fák alatt spontán felnövekvő alsó lombkoronaszint és cserjeszint alkot. A 15 m magas, csupán 60 %-ban zárt lombkoronaszintet a kocsányos tölgy, a tatárjuhar és a mezei szil alkotja. Az őshonos fafajokból álló alsó lombkoronaszint 15 % záródású, 8 m magas. A cserjeszint 60 %-ban zárt, 4 m magas. A nyílt erdők fajainak kiszorulását az erdei fajok betelepedése követte, de az igazi ligeterdő fajok ritkák.
Összetétel: 
Uralkodó fafaj a kocsányos tölgy (Quercus robur), a tatárjuhar (Acer tataricum) és a mezei szil (Ulmus minor). Jellemző cserjefajai a kökény (Prunus spinosa), a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), a veresgyűrű som (Cornus sanguinea). Az aljnövényzet jellemző fajai: sziki kocsord (Peucedanum officinale), pettyegetett őszirózsa (Aster sedifolius subsp. sedifolius), bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), taréjos csormolya (Melampyrum cristatum), bablevelű varjúháj (Sedum telephium subsp. maximum), fűzlevelű peremizs (Inula salicina), szálkás tarackbúza (Elymus caninus), ernyős hölgymál (Hieracium umbellatum), magas gyöngyperje (Melica altissima), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), odvas keltike (Corydalis cava), göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris).
Természetesség: 
5
Veszélyeztető tényezők: 
a talajvízszint süllyedése