Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
Á-NÉR 2011 élőhelytípus
Készítő neve
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
Kerecsendi-erdő
Felvétel készítésének ideje
2007.05.17.
Rövid leírás
Ligetes lombszintű, közepes cserjeszintű elegyes lösztölgyes.
Szerkezeti jellemzők
Az erdő korábban rövid vágásfordulóval (30 év) sarjaztatott fácános kert volt, nagyobb, kaszált tisztásokkal. Később hosszabb vágásfordulósra tértek át, a tisztások nagyrészt eltűntek, az erdő többé-kevésbé bezáródott. Közepesen fejlett cserjeszintű rész, így a gyepszint borítása nagyobb (50% körüli). Egykorú (kb. 60 év), homogén faállomány-szerkezetű erdő.
Összetétel
Cser- és molyhos tölgy (Quercus cerris, Q. pubescens) uralta rész, a kocsánytalan tölgy (Q. petraea) itt ritka (néhány db van). A cserjeszint leggyakoribb faja a tatárjuhar (Acer tataricum), (további néhány faja: egybibés galagonya – Crataegus monogyna, mezei juhar – A. campestre, cseregalagonya – C. laevigata, csíkos és bibircses kecskerágó – Euonymus europaeus, E. verrucosus, kökény – Prunus spinosa, fagyal – Ligustrum vulgare). A gyepszint viszonylag fajgazdag (fajszáma meghaladja a 30-at), uralkodó faja a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), általános erdei fajok jellemzik (pl. ragadós galaj – Galium aparine, kányazsombor – Alliaria petiolata, csomós ebír – Dactylis glomerata, erdei rozsnok – Bormus benekenii, ligeti perje – Poa nemoralis, gyömbérgyökér – Geum urbanum, stb.), a száraz tölgyesekre jellemző fajok (feketedő lednek – Lathyrus niger, sárgás sás – Carex michelii, erdei gyöngyköles – Lithospermum purpureo-coeruleum, bársonyos kakukkszegfű – Lychnis coronaria, pázsitos nőszirom – Iris graminea, nagy varjúháj – Sedum maximum) ritkábbak.
Természetesség
4
Veszélyeztető tényezők
Elszigeteltsége miatt az erdő egésze sérülékenynek tekinthető.
Használat
Gyakorlatilag nincs (a tölgyes részeken a tölgyek felújulása érdekében kisebb bontások történtek).