A pannon szikesek az eurázsai sztyepöv szikeseinek legnyugatibb képviselői, Kelet-Közép Európa legnagyobb ilyen állományai. A Kárpát-medence egykori árterein, a Tisza- és a Duna-síkon, valamint a homok és löszhátságok lefolyástalan részein alakultak ki. A 19. századi vízrendezés - az árvizek megszűnése és az árterületek kiszáradása - óriási területeken idézett elő másodlagos szikesedést. A nyári szárazság és a viszonylag magas talajvízszint hatására a szikesek talajának felső rétegében erős a sófelhalmozódás, a talaj nagyon kötött, vízgazdálkodása rossz. A jó állapotú szikesek különböző élőhelyek tarka mozaikjai, hiszen a szikes tájakon néhány centiméteres térszint-változás egészen más talajvíz- és sómennyiséget jelent.