Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
Á-NÉR 2011 élőhelytípus
Készítő neve
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj
Őrség
Felvétel helye, 2. községhatár
Szalafő
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
Fekete-tó
Rövid leírás
tőzegmohás átmeneti láp
Termőhely
A terület dombvidék, a tengerszint feletti magassága 299 m, a régióra bükkös jellegű klíma jellemző. A láp egy lefolyástalan medencében alakult ki, a talajban levő vízzáró réteg megakadályozza a csapadék és a szivárgó vizek levezetését. A medencében mély tőzegréteg képződött, a vízszint változó, a felszín alatt 5-50 cm mélyen helyezkedik el. A láp vizének ásványi anyag tartalma alacsony, szerves anyag tartalma magas, barnás színű, a kémhatása erősen savas (a pH 4 körüli). A tőzegképződésben a lágyszárú növényzet jelentősebb szerepet játszik, mint a mohák.
Szerkezeti jellemzők
A lápot kocsánytalan tölgyből, bükkből, gyertyánból és erdeifenyőből álló savanyú talajú erdők veszik körül. A láp viszonylag nyílt, elszórva találunk benne egy-egy fiatalabb szőrös nyír ill. erdeifenyő példányt, a lápot fűzláp veszi körül. A láp növényzetét legnagyobb tömegben sásfélék képezik, ezek alatt pedig egy szinte egybefüggő tőzegmohákból álló mohaszintet találunk.
Összetétel
A láp növényzetének legnagyobb tömegét sásfélék alkotják (zsombéksás - Carex elata, fekete sás - C. nigra, hólyagos sás - C. vesicaria, parti sás - C. riparia), de megjelenik benne a széleslevelű és a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium, E. angustifolium) is. Tőzegmohalápokra jellemző növénye a kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia) és a vidrafű (Menyanthes trifoliata). A tőzegmohák közül egy karcsú tőzegmoha faj (Sphagnum fallax) a legtömegesebb, de jelentős a csónakos tőzegmoha (S. palustre) borítása is. A tőzegmohák egyhangúságát két szőrmohafaj foltjai törik meg (Polytrichum commune, P. strictum).
Természetesség
5
Veszélyeztető tényezők
A lápot alapvetően természetes folyamatok, elsősorban a klímaváltozás veszélyezteti. A csapadék csökkenése a láp szárazodását eredményezi, amely először a tőzegmohák visszaszorulását okozhatja, valamint egyre nagyobb arányban jelenhetnek meg a gyomnövények a lágyszárú vegetációban.
