Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
Á-NÉR 2011 élőhelytípus
Natura2000 kód, név
91E0* Puhafás ligeterdők, éger- és kőrisligetek, illetve láperdők
Készítő neve
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj
Alsó-Tiszavidék
Felvétel helye, 2. községhatár
Mártély
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
a Körtvélyesi-kanyarulattól délre
Felvétel készítésének ideje
2007
Rövid leírás
Hullámtérben található puhafás ligeterdő, két lombkoronaszinttel és fejlett cserjeszinttel. Változatos korosztály- és fafaj-összetételű, idegenhonos faállománnyal jelentős mértékben fertőzött spontán állomány.
Termőhely
Talaja folyóhordalék, friss öntésiszap, vízgazdálkodása szélsőséges, a nagyobb áradásokkor víz alá kerül. Tengerszint feletti magassága 79,5 m. Klíma: meleg, száraz, forró nyarú éghajlati körzetbe esik. Országunk napfényben leggazdagabb része, a napsütéses órák száma meghaladja a 2100-at. Az évi csapadék kb. 580 mm.
Szerkezeti jellemzők
Az idős és középkorú, őshonos faállományból álló felső lombkoronaszint záródása nem éri el az 50%-ot. Főként fekete nyár (90 %), valamint fehér nyár (10%) alkotja. A fejlett alsó lombkoronaszint szinte 60 %-ban amerikai kőrisből és 40 %-ban idősebb fehér füzekből áll, záródása kb. 50 %. A cserjeszint 80 %-ban amerikai kőris, 20 % gyalogakáccal. Záródása 30%, az özönfajok aránya itt 100%. Az egykori puhafaliget újulatában jelenleg teljesen a tájidegen fafajok dominálnak. Az állomány heterogén, a fafajösszetétel nagy foltokban váltakozik. Elliánosodott lékek, vizes tisztások és viszonylag nagy mennyiségű holtfa jellemző a területre. Erdészeti kezelés alig tapasztalható, jelentősebb emberi hatás nem éri.
Összetétel
Uralkodó, gyakori fafajok: fekete nyár (Populus nigra), fehér fűz (Salix alba), fehér nyár (Populus alba), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), gyalogakác (Amorpha fruticosa), zöld juhar (Acer negundo).
Aljnövényzete fajszegény, elsősorban a tájidegen újulat dominálja, ami mellett a széleslevelű békakorsó (Sium latifolium), süntök (Echinocystis lobata) és tájidegen vadszőlő fajok (Vitis sp.) jelennek meg. Az erdei fajok teljesen hiányzanak.
Aljnövényzete fajszegény, elsősorban a tájidegen újulat dominálja, ami mellett a széleslevelű békakorsó (Sium latifolium), süntök (Echinocystis lobata) és tájidegen vadszőlő fajok (Vitis sp.) jelennek meg. Az erdei fajok teljesen hiányzanak.
Természetesség
4
Veszélyeztető tényezők
Az őshonos faállomány kiöregedésével a tájidegen fafajok uralják el a lombkoronaszinteket. Az értékes erdő néhány évtized alatt egészen biztosan tájidegen fajok uralta (RD) állománnyá alakul át.
Használat
Erdészeti kezelés alig tapasztalható, jelentősebb emberi hatás nem éri.