l2x_10

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus: 
Készítő neve: 
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév: 
Kerecsendi-erdő
Felvétel készítésének ideje: 
2007.05.17.
Rövid leírás: 
Ligetes lombszintű, közepes cserjeszintű elegyes lösztölgyes.
Szerkezeti jellemzők: 
Az erdő korábban rövid vágásfordulóval (30 év) sarjaztatott fácános kert volt, nagyobb, kaszált tisztásokkal. Később hosszabb vágásfordulósra tértek át, a tisztások nagyrészt eltűntek, az erdő többé-kevésbé bezáródott. Közepesen fejlett cserjeszintű rész, így a gyepszint borítása nagyobb (50% körüli). Egykorú (kb. 60 év), homogén faállomány-szerkezetű erdő.
Összetétel: 
Cser- és molyhos tölgy (Quercus cerris, Q. pubescens) uralta rész, a kocsánytalan tölgy (Q. petraea) itt ritka (néhány db van). A cserjeszint leggyakoribb faja a tatárjuhar (Acer tataricum), (további néhány faja: egybibés galagonya – Crataegus monogyna, mezei juhar – A. campestre, cseregalagonya – C. laevigata, csíkos és bibircses kecskerágó – Euonymus europaeus, E. verrucosus, kökény – Prunus spinosa, fagyal – Ligustrum vulgare). A gyepszint viszonylag fajgazdag (fajszáma meghaladja a 30-at), uralkodó faja a széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), általános erdei fajok jellemzik (pl. ragadós galaj – Galium aparine, kányazsombor – Alliaria petiolata, csomós ebír – Dactylis glomerata, erdei rozsnok – Bormus benekenii, ligeti perje – Poa nemoralis, gyömbérgyökér – Geum urbanum, stb.), a száraz tölgyesekre jellemző fajok (feketedő lednek – Lathyrus niger, sárgás sás – Carex michelii, erdei gyöngyköles – Lithospermum purpureo-coeruleum, bársonyos kakukkszegfű – Lychnis coronaria, pázsitos nőszirom – Iris graminea, nagy varjúháj – Sedum maximum) ritkábbak.
Természetesség: 
4
Veszélyeztető tényezők: 
Elszigeteltsége miatt az erdő egésze sérülékenynek tekinthető.
Használat: 
Gyakorlatilag nincs (a tölgyes részeken a tölgyek felújulása érdekében kisebb bontások történtek).