m3_02

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
Á-NÉR 2011 élőhelytípus
Natura2000 kód, név
91I0* Euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek
Társulás
Festuco pseudovinae-Quercetum
Készítő neve
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj
Közép-Tiszavidék
Felvétel helye, 2. községhatár
Újszentmargita község határában
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
Tilos-erdő
Felvétel készítésének ideje
2007
Rövid leírás
Nyílt sziki tölgyes (Galatello-Quercetum roboris), mely tisztásain kocsordos rétsztyeppek, ürmöspuszta foltok, valamint enyhén láposodó nádasok találhatók. Az erdei fajokban gazdag erdő felső lombkoronáját alkotó kocsányos tölgyek részben szabad állásban növekedtek, jelenleg viszont alattuk már zárt cserjeszint található. Az erdőszélek erdősztyepp fajokban különösen gazdagok.
Termőhely
A Tisza egykori árterének peremén fekszik; időnként árvízi elöntést is kaphatott. A terület jelenleg mentett ártér, talaja mélyben sós, alapkőzete infúziós lösz. Tengerszint feletti magassága 89-90 m.
Klíma: meleg, száraz, mérsékelten forró nyarakkal. Az évi csapadék nem haladja meg az 550-600 mm-t. A napsütéses órák száma évente 2000 körüli.
Szerkezeti jellemzők
Típusos, fajgazdag sziki tölgyes, melynek lombkoronaszintje kb. 15-20 m magas, záródása 50-90 %, főként kocsányos tölgy és vadkörte alkotja. A sarj eredetű erdő középkorú, néhány százalék idős fával. Sok holtfa található az erdőben. Az alsó lombkoronaszint hiányzik. Erdészetileg nem kezelik. A vízállásos vagy szikes tisztások kivételével mindenhol becserjésedő-betöltődő tölgyes cserjeszintje fajgazdag, az erdőfoltokban viszonylag sűrű. A gyepszint erdei, erdősztyepp, sziki magaskórós és réti, mocsári fajokból áll. Az újulatban főként őshonos fa- és cserjefajok (kökény, tatárjuhar, vadkörte, csíkos kecskerágó, mezei juhar stb.) találhatók meg.
Összetétel
Uralkodó fafaj a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a vadkörte (Pyrus pyraster).
Jellemző cserjefajai a kökény (Prunus spinosa), a tatárjuhar (Acer tataricum), a közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), a vadkörte is (Pyrus pyraster), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és a gyepűrózsa (Rosa canina).
Az aljnövényzet jellemző fajai: réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis), bókoló sás (Carex melanostachya), parlagi rózsa (Rosa gallica), magyar zergevirág (Doronicum hungaricum), taréjos csormolya (Melampyrum cristatum), bakfű (Stachys officinalis), bablevelű varjúháj (Sedum telephium subsp. maximum), göcsös görvélyfű (Scrophularia nodosa), széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), csomós ebír (Dactylis glomerata), sovány csenkesz (Festuca pseudovina), fűzlevelű peremizs (Inula salicina), salátaboglárka (Ranunculus ficaria), tyúkhúr (Stellaria media), közönséges méreggyilok (Vincetoxicum officinale), festő zsoltina (Serratula tinctoria), réti perje (Poa pratensis), buglyos kocsord (Peucedanum alsaticum), sziki kocsord (Peucedanum officinale), korcs nőszirom (Iris spuria), kányazsombor (Alliaria petiolata).
Természetesség
5
Veszélyeztető tényezők
a talajvízszint süllyedése, csapadékhiány
Használat
Erdészetileg nem kezelik.