TUJ_M4_041019Csokaserdo_Nagykoros7

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
Á-NÉR 2011 élőhelytípus
Natura2000 kód, név
91I0* Euro-szibériai erdőssztyepp-tölgyesek
Készítő neve
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj
Duna-Tisza köze
Felvétel helye, 2. községhatár
Nagykőrös
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
Csókás-erdő
Rövid leírás
Finoman mozaikos, fajgazdag ligetes tölgyes, kisebb zárt részekkel. Közepes növekedésű, erdőszegélyekben és erdőssztyepp fajokban rendkívül gazdag, ligeterdő jellege viszont alig van.
Termőhely
Enyhén homokbuckás terület, ahol buckaközi mélyedésekben egykor magas talajvízszint volt jellemző. Magas vályogtartalmú, különböző humusztartalmú, gyakran nem típusos homoktalajok jellemzik.
Szerkezeti jellemzők
Ligetes tölgyes, egykori fáslegelő. A változatos méretű és fajösszetételű erdőfoltokon belül a kb. 15 m magas, nyílt lombkorona fő alkotója a kocsányos tölgy. Az erdőfoltok cserjeszintje sűrű, az akáctól eltekintve őshonos fa- és cserjefajokból áll. Sok a sarj eredetű fa.
Összetétel
Fafajok: kocsányos tölgy (Quercus robur), molyhos tölgy (Quercus pubescens), fehér nyár (Populus alba), fehér nyár (Populus alba), vadkörte (Pyrus pyraster), mezei szil (Ulmus minor), közönséges nyír (Betula pendula).
Cserjefajok: egybibés galagonya (Crataegus monogyna), közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), veresgyűrű som (Cornus sanguinea), csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), kutyabenge (Frangula alnus), kökény (Prunus spinosa).
Jellemző lágyszárú fajok a tisztáson és az erdőszélen: pusztai csenkesz (Festuca rupicola), piros gólyaorr (Geranium sanguineum), rákosi csenkesz (Festuca x wagneri), nagyezerjófű (Dictamnus albus), taréjos csormolya (Melampyrum cristatum), kónya habszegfű (Silene nutans), közönséges spárga (Asparagus officinalis), gumós kőtörőfű (Saxifraga bulbifera), homoki cickafark (Achillea ochroleuca), bablevelű varjúháj (Sedum telephium subsp. maximum), ebfojtó müge (Asperula cynanchica), szurokfű (Origanum vulgare), tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum), közönséges méreggyilok (Vincetoxicum officinale).
Jellemző lágyszárú fajok az erdőbelsőben: ligeti perje (Poa nemoralis), bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis), erdei szálkaperje (Brachypodium sylvaticum), közönséges galaj (Galium mollugo), erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum), soktérdű salamonpecsét (Polygonatum odoratum), széleslevelű salamonpecsét (Polygonatum latifolium), hamvas szeder (Rubus caesius).
Természetesség
5
Veszélyeztető tényezők
A talajvízszint elmúlt évtizedekben való süllyedése a tölgyek folyamatos pusztulását okozza. Az erdőben lévő beakácosított tisztások felől nagy intenzitással terjed az akác.