Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
Á-NÉR 2011 élőhelytípus
Társulás
Cardamino-Chrysosplenietum
Készítő neve
Felvétel helye, koordináta (WGS84)
N 579,897.63, E 84,749.58
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj
Dél-Dunántúl: Mecsek-hegység
Felvétel helye, 2. községhatár
Pécs
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
Rákos-patak völgye (Jakab-hegy É-i oldal)
Rövid leírás
A patak fő völgyében, sziklagörgeteges meder szivárgó vizes részén, alacsony vízszint, közepes mennyiségű szervesanyag (főleg korhadék: ágak, gallyak, kéreg, avar) felhalmozódás mellett fejlődő, kb. 20 m2 kiterjedésű, dél-dunántúli jellegű forrásgyep. A fotón ennek kb. 15 m2-es részlete látható. 2006-ban, a nyári aszpektus felvételezése közben készült a fénykép.
Termőhely
1. párás, hűvös mikroklíma, gyertyános-kocsánytalan tölgyes öv, 2. ÉK, 3. 400 m tszf. m., 4. alsó triász jakabhegyi homokkő, 5. váztalaj/ hordalék, 6. állandóan nedves, szivárgó vizes, 7. patakvölgy, 8. völgyalj (eróziós, deráziós)
Szerkezeti jellemzők
20-25 m magas lombkorona által részben árnyékolt, két-három szintes, lágyszárúak uralta állomány. Szivárgóvíz (alkalmanként, pl. zivatarok idején magasabb vízszint) és sekély váztalaj ill. hordalék miatt az élőhelyen a fásszárúak nem képesek tartósan fennmaradni (+/- állandó lék); a horizontális mintázatot az abiotikus tényezők erősen befolyásolják (pl. holtfa, mélyebb víz, iszap, sziklatömbök helyzete)
Összetétel
A fotó erdei környezetben készült. Az állomány körül található, részleges árnyalást biztosító fák és cserjék nem képezik szerves részét a forrásgyepeknek (tulajdonképpen egy nagyobb térléptékben megjelenő, a forrásgyepek termőhelyi adottságaitól +/- függetlenül kialakuló élőhelytípus építőelemei, melyek a mikroklíma, fényviszonyok kialakulásában fontos szerepet játszhatnak, de az élőhely kialakulása szempontjából nem elsődlegesek), fajkészletük sem állandó, bár elmondható, hogy Magyarországon, és e konkrét esetben is leggyakrabban a gyertyános-tölgyesek, bükkösök és patakparti égerligetek fajaiból épül fel (pl. enyves éger [Alnus glutinosa], közönséges gyertyán [Carpinus betulus], bükk [Fagus sylvatica]). Jellemző fajok (állományban): E1e (felső gyepszint): hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), E1n (normál gyepszint): ritkás sás (Carex remota), veselke (Chrysosplenium alternifolium), kúszó boglárka (Ranunculus repens), erdei madársóska (Oxalis acetosella), ligeti kakukktorma (Cardamine flexuosa), hegyi veronika (Veronica montana); uralkodó fajok (állományban): hölgypáfrány (Athyrium filix-femina), veselke (Chrysosplenium alternifolium), E0 (mohaszint): (kiértékelése még nem fejeződött be). Cönológiai felvétel (tavaszi, nyári aszpektus) rendelkezésre áll.
Természetesség
(4-)5
Veszélyeztető tényezők
Erdészeti tevékenység hatására (a völgy körüli erdő levágásával) a fény- és mikroklímaviszonyok megváltozhatnak és az állomány fajkészletét, szerkezetét a magaskórós fajok, felverődő cserjék teljesen átalakíthatják, így az élőhely az eredeti fényviszonyok visszaálltáig gyakorlatilag eltűnhet. Jelenleg ez a veszély az állomány közvetlen közelében nem nagyobb, mint 50%, 20 m-en belül azonban, a völgy egyik oldalában a kitermelés megtörtént. Nagyobb áradások a forrásgyep jelentős részét elsodorhatják. Regenerációjuk ilyenkor egy-két évig is eltarthat. Ilyen események bekövetkezése hirtelen hóolvadások és komolyabb csapadékmennyiség hirtelen lezúdulása után valószínű. Aszályos években a vadak (víz után kutatva, dagonyázás közben) teljesen kitaposhatják a növényzetet.
Használat
jelenleg erdőként kezelik
