rc_03

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus
Készítő neve
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj
Alsó-Tiszavidék
Felvétel helye, 2. községhatár
Mártély
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév
A felvétel a Tisza egykori árterületére, ma hullámterébe eső Solti-lapos nevű részen készült, az átvágott Körtvélyesi-kanyarulattól délre.
Felvétel készítésének ideje
2007
Rövid leírás
Hullámtérbe telepített, egykorú, két lombkoronaszintttel és fejlett cserjeszinttel rendelkező, jellegtelen aljnövényzetű kocsányos tölgyes. A területet az 1950-es években még szántóként használták.
Termőhely
Talaja réti öntéstalaj, csak a legnagyobb áradásokkor kerül víz alá. Tengerszint feletti magassága 80-81 m. Klíma: meleg, száraz, forró nyarú éghajlati körzetbe esik. Országunk napfényben leggazdagabb része, a napsütéses órák száma meghaladja a 2100-at. Az évi csapadék kb. 580 mm.
Szerkezeti jellemzők
A felső lombkorona záródása 45-50%, egyedül a kocsányos tölgy alkotja, benne özönfajok nincsenek. Az alsó lombkoronaszint főként amerikai kőrisből áll, záródása kb. 30-40%. A cserjeszintben kb. 50-50 %-ban az amerikai és a magyar kőris található meg, de előfordul benne nyugati ostorfa, gyalogakác, mezei szil és kocsányos tölgy is. Záródása 70%, benne az özönfajok aránya 50%. Újulatában a tájidegen fafajok már dominálnak, de kis százalékban előfordul még a magyar kőris és a kocsányos tölgy is. Lékek, tisztások nincsenek, liánosság nem észlelhető, a holtfa mennyisége elenyésző. A 30-40 cm törzsátmérőjű, erdészetileg kezelt tölgyes állomány egykorú, idős fák nincsenek. Sarjeredetű fák nincsenek, az erdészeti kezeléseken kívül jelentősebb emberi hatás nem éri.
Összetétel
Uralkodó, gyakori fafajok: kocsányos tölgy (Quercus robur), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), magyar kőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica).
További fajok: nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), gyalogakác (Amorpha fruticosa), mezei szil (Ulmus minor). Aljnövényzete fajszegény, elsősorban az újulat dominálja. Erdei fajok nincsenek.
Természetesség
3
Használat
A területet az 1950-es években még szántóként használták. Jelenleg az erdészeti kezeléseken kívül jelentősebb emberi hatás nem éri.