BM_J4_3544

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus: 
Á-NÉR 2011 élőhelytípus: 
Natura2000 kód, név: 
91E0* Puhafás ligeterdők, éger- és kőrisligetek, illetve láperdők
Készítő neve: 
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj: 
Alsó-Tiszavidék
Felvétel helye, 2. községhatár: 
Mártély
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév: 
a Körtvélyesi-kanyarulattól délre
Felvétel készítésének ideje: 
2007
Rövid leírás: 
Hullámtérben található puhafás kubikerdő, ahol az egykori kubikléceken növő, változatos korosztály- és fafaj-összetételű puhafás állomány sok, kicsiny, vízzel telt kubikgödörrel váltakozik.
Termőhely: 
Talaja folyóhordalék, friss öntésiszap, vízgazdálkodása szélsőséges, a nagyobb áradásokkor víz alá kerül. Felszínét kubikgödrök és a közöttük meghagyott kubiklécek tagolják. Tengerszint feletti magassága 79,5 m. Klíma: meleg, száraz, forró nyarú éghajlati körzetbe esik. Országunk napfényben leggazdagabb része, a napsütéses órák száma meghaladja a 2100-at. Az évi csapadék kb. 580 mm.
Szerkezeti jellemzők: 
A lombkoronaszintet főként idős és középkorú, őshonos faállomány alkotja. Fekete nyár (80 %), fehér fűz (10%), valamint fehér nyár (10%) dominálja, szórványosan felnövekvő amerikai kőrisekkel. A fejlett cserjeszint 50 %-ban amerikai kőrisből, 40 %-ban gyalogakácból és 10 %-ban zöld juharból áll. Az özönfajok aránya mind a cserjeszintben, mind az újulatban szinte 100%. Az állomány heterogén, a korosztály és fafajösszetétel változó. Nagy mennyiségű holtfa jellemző a területre. Erdészeti kezelés alig tapasztalható, jelentősebb emberi hatás nem éri.
Összetétel: 
Uralkodó, gyakori fafajok: fekete nyár (Populus nigra), fehér fűz (Salix alba), fehér nyár (Populus alba), amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica), gyalogakác (Amorpha fruticosa). További fajok: zöld juhar (Acer negundo), subás farkasfog (Bidens tripartitus), fekete nadálytő (Symphytum officinale), sárga nőszirom (Iris pseudacorus), réti füzény (Lythrum salicaria), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), bókoló sás (Carex melanostachya), nád (Phragmites australis), süntök (Echinocystis lobata), tájidegen vadszőlő fajok (Vitis sp.).
Természetesség: 
4
Veszélyeztető tényezők: 
Az őshonos faállomány kiöregedésével a tájidegen fafajok uralják el a lombkoronaszintet. Az értékes, idős kubikerdő néhány évtized alatt egészen biztosan tájidegen fajok uralta (RD) állománnyá alakul át, megmentésére természetvédelmi beavatkozások lennének szükségesek.
Használat: 
Erdészeti kezelés alig tapasztalható, jelentősebb emberi hatás nem éri.