LK_D1_01

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus: 
Natura2000 kód, név: 
7230 Mészkedvelő (meszes talajú) üde láp- és sásrétek
Társulás: 
Orchio-Schoenetum nigricantis
Készítő neve: 
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj: 
Kisalföld: Marcal-medence
Felvétel helye, 2. községhatár: 
Szentimrefalva ?
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév: 
Homok-dűlő
Felvétel készítésének ideje: 
1997
Rövid leírás: 
Náddal elegyes zsombéksásossal borított vizes mélyedés peremén, enyhén lejtős felszínen alakult ki.
Termőhely: 
1. mérsékelten hűvös-mérsékelten nedves, 2. enyhén délies, 3. 156 m, 4. agyag, 5. lápos réti talaj, a zsombékok alatt kevés tőzeggel, 6. a téli-kora tavaszi sekély vízborítás nyár elejére visszahúzódik, 7. enyhén hullámos síkság
Szerkezeti jellemzők: 
Az állomány struktúráját a kormos csáté (Schoenus nigricans) zsombékjai határozzák meg. Ehhez képest a többi edényes növény szerkezetalkotó szerepe elhanyagolható. Gyengén fejlett mohaszint alakult ki, amely elsősorban szintén a zsombékokhoz kötődik. A gyep enyhe felnyílása a vadjárás következtében figyelhető meg. A zsombéksásos felőli szegély kevésbé zárt, egyrészt a gyakoribb vízszint-ingadozások miatt, másrészt mert valószínűleg a nagyvad (vaddisznó, őz) is elsősorban ezt veszi igénybe (könnyebben járható, ugyanakkor két oldalról jó fedezék).
Összetétel: 
Uralkodó faja a kormos csáté (Schoenus nigricans). A jellegzetes lápréti fajok közül lápi sás (Carex davalliana), barna sás (Carex hostiana), egypelyvás csetkáka (Eleocharis uniglumis), nagy szittyó (Juncus subnodulosus), alacsony pozdor (Scorzonera humilis), keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium) is megtalálható. A magassásosokkal és kékperjés rétekkel közös további érdekesség az északi sás (Carex hartmanii).
Természetesség: 
5
Veszélyeztető tényezők: 
Vadjárás, vadgazdálkodási tevékenység, a közeli szántókról tápanyag, növényvédőszer elsodródás, beszivárgás).
Használat: 
vadászat, évtizedekkel korábban legeltetés