BM_D6_1743

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus: 
Készítő neve: 
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj: 
Közép-Tiszavidék
Felvétel helye, 2. községhatár: 
Kesznyéten határa
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév: 
Inérháti-kaszálók
Felvétel készítésének ideje: 
2007
Rövid leírás: 
Ártéri jellegű magaskórós növényzet ártéri réten, egy övzátonyok között kialakult mocsaras mélyedés lejtőjén.
Termőhely: 
A Tisza (jelenleg a Sajó) mentett árterének folyóközeli, övzátonyok miatt hullámos felszínű területe, réti öntéstalajon. Tengerszint feletti magassága 92 m. Az Alföldre jellemzően meleg, száraz éghajlatú terület, az évi csapadék kevesebb, mint 600 mm.
Szerkezeti jellemzők: 
Az ártéri magaskórós növényzet leggyakrabban mocsarak peremein vagy szigetein alakul ki, így átmeneti jelleget mutat az ártéri mocsarak és az ártéri rétek között. Kaszálása vagy legeltetése esetén akár ártéri rétté is átalakulhat. Csapadékosabb években mocsári jellege erősödik meg. A réti és a mocsári fajokat egyaránt tartalmazza, de emellett van egy jellegzetes, leginkább csak erre az élőhelyre jellemző, egyedi fajkészlete is. Megjelenését ezek az ún. magaskórós fajok határozzák meg, melyek a növényzet általában elég zárt felső szintjét alkotják. Ilyenek a Tisza völgyében a mocsári aggófű (Senecio paludosus), a Tisza-parti margitvirág (Leucanthemella serotina), a debreceni torma (Armoracia macrocarpa), a hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium) és a mocsári tisztesfű (Stachys palustris). Az alsóbb szintek a felső szint erős árnyékoló hatása miatt általában kevéssé fajgazdagok; tipikus fajaik pl. a mocsári perje (Poa palustris) vagy a magaskórós fajokra felkúszó mocsári lednek (Lathyrus palustris).
Összetétel: 
Az állomány képét meghatározó magaskórós fajok: mocsári aggófű (Senecio paludosus), réti füzény (Lythrum salicaria), hosszúlevelű veronika (Pseudolysimachion longifolium), mocsári tisztesfű (Stachys palustris), debreceni torma (Armoracia macrocarpa), közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), fekete nadálytő (Symphytum officinale), sárga borkóró (Thalictrum flavum), fényes kutyatej (Euphorbia lucida). További jellemző mocsári fajok: sárga nőszirom (Iris pseudacorus), vízi harmatkása (Glyceria maxima), mocsári sás (Carex acutiformis), illetve réti fajok: tömött lórom (Rumex confertus), fehér tippan (Agrostis stolonifera), mocsári perje (Poa palustris), réti galaj (Galium rubioides), mocsári lednek (Lathyrus palustris), réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis).
Természetesség: 
5
Veszélyeztető tényezők: 
Jelentős inváziós veszélynek kitett élőhely (gyalogakác - Amorpha fruticosa, aranyvessző - Solidago fajok, siskanádtippan - Calamagrostis epigeios). A száraz időszakok hatására a mezei aszat (Cirsium arvense) dominanciája is károsan megnövekedhet.