OP_C23_3

Á-NÉR 2011 fő élőhelytípus: 
Készítő neve: 
Felvétel helye, 1. nagy- vagy középtáj: 
Putnoki-dombság
Felvétel helye, 2. községhatár: 
Kelemér
Felvétel helye, 3. hegy, gyep neve vagy egyéb dülőnév: 
Nagymohos
Rövid leírás: 
nyírrel erdősülő tőzegmohaláp
Termőhely: 
A terület dombság, a tőzegmoha láp 299 m magasságban helyezkedik el, egy lefolyástalan medencében, a makroklíma gyertyános-tölgyeseknek megfelelő. A láp vízellátását a csapadék, valamint a domboldalakon lecsorduló szivárgó vizek biztosítják, ennek levezetését egy vízzáró réteg akadályozza a talajban. A láp alatt több méteres vastagságban a tőzeg található, amely főleg a tőzegmohákból képződött. A láp vízszintje a tőzegmohák felszíne alatt kb. 5-50 cm-re helyezkedik el (ez időjárás és mikrodomborzat függő), a víz szervetlen ionokban szegény, szervesanyag tartalma viszont magas (ez okozza sárgás-barna színét), kémhatása rendkívül savas (pH 4 körüli).
Szerkezeti jellemzők: 
A lápot lagg zóna és fűzláp veszi körül. Az élőhelyen egy alacsony záródású, kb. 10-15 m magas fákból álló nyírliget figyelhető meg, amelyet a szőrős nyír (Betula pubescens) alkot. A lágyszárúak biomasszája a mohákéhoz képest kicsi (a tőzeget elsősorban a mohák képezik). A mohaborítás szinte teljes, míg a lágyszárúaké (melyet főleg sásfélék alkotnak) változó, 20-80 % -os.
Összetétel: 
A faállományt a szőrös nyír (Betula pubescens) alkotja, a cserjeszint borítása változó, de szintén elsősorban a nyír képezi. A lágyszárú szintben a legnagyobb borítást a hüvelyes gyapjúsás (Eriophorum vaginatum) képezi, de gyakori lehet még a keskenylevelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), gyapjasmagvú sás (Carex lasiocarpa), a nyúlánk sás (Carex elongata) és a békaszittyó (Juncus effusus). A savanyú füveken kívül részben általános lápi növényekkel találkozunk pl. közönséges lizinka (Lysimachia vulgaris), tőzegpáfrány (Thelypteris palustris), szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana), de kifejezetten a tőzegmohalápokra jellemző különlegességek is előfordulnak, mint a rovaremésztő kereklevelű harmatfű (Drosera rotundifolia), vagy a tarajos pajzsika (Dryopteris cristata). A zárt mohaszőnyeget elsősorban a tőzegmohák alkotják, legnagyobb borítással két karcsú tőzegmoha faj (Sphagnum angustifolium és S. fallax), valamint a csónakos tőzegmoha (S. palustre) fordul elő. Emellett gyakori még az Aulacomnium palustre lombosmoha, valamint kisebb zárt foltokat képez az óriás szőrmoha (Polytrichum commune). A láp vegetációjára jellemző, hogy viszonylag fajszegény, viszont rendkívül egyedi, az itt megjelenő fajok nagyon ritkák Magyarországon.
Természetesség: 
5
Veszélyeztető tényezők: 
A faállomány záródása, valamint a sűrű újulat megjelenése a lápi növények illetve a tőzegmohák visszaszorulását eredményezheti, mivel intenzív párologtatásuk a láp szárazodását okozza, valamint a felhalmozódó lombavar sem kedvező a moháknak. Hasonló folyamatokat okoz néhány, vizes élőhelyeken általános lágyszárú, mint a nád (Phragmites australis) és a békeszittyó (Juncus effusus).